Szász Zsófia gyakran dolgozik együttműködésben. Hosszútávú együttműködésben van Irene Plaqual, az ICODACO Forgó kollektívával és a Szünet Együttessel.
Az Irene Plaque Alja Branc Barbossa, Bitó Katalin és Szász Zsófia hármasának közösen megalkotott fiktív személye. Ők hárman egy ember: Irene Plaque. Irene Plaque budapesti bázisú magyar–szlovén művész, aki a kortárs tánc, a koreográfia és a színházi tér újrafogalmazásán dolgozik.
Alja Branc Barbossa, Bitó Katalin és Szász Zsófia együttműködése közös emberi, gazdasági és művészeti szükségletekből táplálkozik. Előnyben részesítik az emberléptékű, fenntartható alkotói folyamatokat, a közösségi felelősségvállalást és a műfaji határok feszegetését.
Horváth Acca és Szász Zsófia a Miracle című előadás táncosaivaként találkoztak először. Észrevették, hogy bár testük külsőre teljesen más felépítésű, ugyanaz a hajlékonyság és rugalmasság van bennük. Összeálltak, hogy megnézzék mi lesz ebből a két testből együtt. Mivé akarnak válni együtt a testeik, mit akarnak megfogalmazni és vajon miért? Ebből indult ki a közös munka, a végeredmény az Interior Story.
Az Interior Story a tökéletességre törekvő test eltárgyiasodásának története. Horváth Attila és Szász Zsófia két bútor bőrébe bújva vizsgálják, milyen jelentéseket hordoz ma egy tárgy, és hogyan képes két „bútor” – két test – kapcsolódni egymáshoz. Mi lesz a testből, miután minden törekvése a tetőfokra jut, és be kell látnia: önmagánál nem tud jobb lenni?
Egy 57 éves nő, aki 3 éve parkolópályára tette a semmiből felépített, 20 évig vezetett független társulatát, és nem tudja, mihez kezdjen magával ebben a Világban: a tudásával, az alkotókedvével, az öregedésével, az inspiráló és mégis otthonos közösség iránti vágyával, az elmúlt 16 év veszteségeivel, depressziójával, a bőre alá ivódott jövőtlenségérzéssel és a NER után maradt romokkal, most, mikor talán végre tenni kéne. És ott van a zavarbaejtő rajongása a kortárs táncért, és a meggyőződése, hogy a kortárs tánc politikai állásfoglalás.
Egy 27 éves pályakezdő táncos-alkotó nő. Egy nő, aki vágyik rá, hogy lássák, hallják, elismerjék. Aki elsősorban táncolni akar, de mellette minden más formában is alkotni, megnyilvánulni. Aki szeretné, ha a Világ befogadná, de teste-lelke nem a megkívánt normák szerint való. Kapcsolódási vágya és megélt magánya folytonos harcban állnak egymással. Aki gyógyítani akar és gyógyulni, simítani, kutatni, mélyre látni. Kíváncsi, őszinte, érzékeny, bizonytalan – és miközben szorongva hajszolja a jövőjét, arról álmodozik, hogy a kortárs tánc meghódítja az emberiséget.
És a helyszín: Magyarország, ahol a kortárs tánc a veszélyeztetett műfajok egyike – a korábbi kultúrpolitika kihalásra ítélte. Egy ország, ahol az elmúlt 16 évben sok minden lepusztult abból, amiben a két nő hisz: a szakmaiságon alapuló értékrend, a belső késztetés és a kíváncsiság erejének elismerése, a szabad, független gondolkodás, a vitakultúra, az átláthatóság, és a kijelentések tényekkel, érvekkel való alátámasztásának gyakorlata. Egy reményekkel, kételyekkel, türelmetlenséggel teli ország.
2025 novemberében Szabó Réka meghívja Szász Zsófiát, hogy segítsen neki rendet tenni a gondolatai, a szíve, a szakmai múltja között, és a táncon keresztül reflektáljon a kavarodásra, amiben éppen van. Elkezdenek beszélgetni szavakkal, tánccal, rajzokkal, alkotással. A két nő duettje személyes kitárulkozásuk és kíváncsiságuk révén a jelenkori világ és a művészet ebben betöltött szerepének folyton formálódó, élő lenyomatává válik. Az előadás kísérleti formanyelvén keresztül enged bepillantást jelen idejű gondolkodásukba. Zsófinak az alkotás aktusán túl a generációkon átívelő közösségi élmény megélése ez az együttműködés. Rékának talán az újrakezdés lehetősége, a párbeszéd a fiatalabb generációkkal és egy új alkotói környezet építésének kezdete, a Rendrakás című programjának részeként.
„Angyal van benne: a két táncos test egymásra figyelése olyan mély bizalmat közvetít, ami ritkán látható a kortárs színpadokon.”