Szász Zsófia jelmez- és díszletterveinek, horgolt kellékeinek és hordható textilszobrainak válogatott archívuma az önálló és közös színpadi produkciókból.
Kattintson bármelyik műtárgyra vagy fotóra a nagy felbontású vizuális részletek megtekintéséhez.
A Softloneliness szólóelőadáshoz készített horgolt kezeslábas és csuklya.
A japán ezer origami daru legendájához hasonlóan Zsófi azzal a kívánsággal horgolta ezt a takarót, hogy találkozzon a szerelmével.
A bordányi előadás kávézási jelenetéhez készült tárgyak: a táncosok a horgolt formák belsejéből fogyasztják el az italokat, az évszázadok során összecsiszolódott barátság rituáléjaként.
Szász Zsófia zöld horgolt jelmezében és Kisapáti Katalin meleg tónusú horgolt kendőjében.
Kézzel kötött és horgolt rózsaszín, citromsárga és pasztell elemekből felépülő réteges viselet, amely a festményekkel és a kiállítótér dinamikájával teremt vizuális dialógust.
A Dollhouse előadáshoz fejlesztett elasztikus textil-struktúra azért készült, hogy a táncosnak játéktere legyen a ruhával. Így a képzőművészet és a tánc között létrejön egy híd, a ruha láthatóan hat a táncra.
Gondolatok arról, hogy miért vált a horgolás és a kézzel készített tárgyak világa a táncszínpadi létezésének elválaszthatatlan részévé.
Az első előadásom (Adaptation) a gyimesi táncokból merített inspirációt. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor magamra öltöttem a hagyományos gyimesi viseletet, megváltozott a testtartásom, mintha abban a pillanatban felnőttem volna, és átlényegültem volna abba a térbe és időbe, amelyhez ezek a ruhák tartoztak. Talán ez az élmény indította el bennem azt a döntést, hogy az előadás jelmezeit horgolással készítsem el. Szerettem volna megteremteni az Adaptation világában való mindennapi létezés érzését, még mielőtt ez a világ egyáltalán megszületett volna. Egy új produkció mindig egyfajta párhuzamos univerzummá válik, amelyben akkor is létezünk, ha nem minden cselekvésünk jelenik meg a bemutatott előadásban.
„Egy előadás megalkotása mindig hosszú álmodozási, meditációs folyamattal jár. Minden előadásomban, ahogy az Irene Plaque: Dollhouse-ban is, kézzelfoghatóvá akartam tenni az alkotás aktusát. A tánc nem marad meg: mindig illékony, csak a pillanatban létezik. De ezek a ruhák és horgolt burkok megérinthetők, megőrzik az emberi kéz munkáját az időben.”
„Az anyag maradandósága miatt a hibáim és az ügyetlenségem is láthatóvá válnak, és szándékoltnak hatnak. Így gondolok erre, mint önmagam meghaladására. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy éppen a korlátaimon keresztül lépem túl magamat, de így élem meg: megadom magamat a határaimnak. Bárhogyan is nevezzük — a tudattalannak vagy mágiának —, a kézzel készítés a valóság egy olyan rétegét nyitja meg, amelyhez másképp ritkán férünk hozzá, az akció jelenének meghosszabítása .”
„A japán hagyományban él az ezer origami daru (senbazuru) hajtogatásának szokása, ahol a türelmes alkotás magában hordozza a kívánságot. A Softloneliness-hez azzal a kívánsággal horgoltam a takarót, hogy találkozzam a szerelmemmel. Mivel a vágy természete az, hogy soha nem teljesíti be önmagát, lenyűgözőnek találom, hogy alkotássá képes formálódni. ”
Kézzel válogatott fonalak, pamutok és a készülő új színházi jelmezek mintái.